Csákány

Weboldal

A Marcali-hát lábához már \\\"nem fért oda\\\" Csákány, így kicsit nyugatabbra, sík területre szorult...












A Marcali-hát lábához már \\\"nem fért oda\\\" Csákány, így kicsit nyugatabbra, sík területre szorult. Védettségét a déli Balaton-öböl környékén elterülő, mély fekvésű lápos, mocsaras terület biztosította. A történelmi időkben az idegenek betolakodása jelentette a veszélyt, ma azonban éppen a külföldiek ingatlanvásárlása kelti életre a települést, s változtatja a faluképet. Csákány mintapéldája az ilyen jellegű megújulásnak: ma már a házak egyharmada német és osztrák családok tulajdona. 1989. január 20-a meghatározó volt a falu jövőjének alakulásában, ugyanis ekkor köszöntötte első vendégeit a Léhner Fogadó. Téglási István vállalkozása szenzációnak minősült abban az időben, mert felismerte a falusi turizmus lehetőségeit.
Az egykor a Léhner család tulajdonában levő épületben sok-sok vendégéjszakát töltöttek, és ízletes ételeket fogyasztottak a határainkon túli és a belföldi turistacsorportok, családok. Az üdülőfalu terve mára megvalósult, az üdülőtulajdonosok húsvéttól kezdve egész nyáron rendszeresen itt töltik a szabadidejüket. Csákány jó levegője, nyugodt környezete a pihenés szigetét jelenti számukra. A panzió forgalma azonban visszaesett, ma már nem üzemel a fogadó.
A település múltjáról először egy 1389-ből származó irat tesz említést, eszerint Segesd vár javadalma volt. Öt évvel később Zsigmond király a Marczali családnak adományozta. Valószínű, hogy a község régebbi, mint ezek a történelmi adatok, sok évszázados múltjának a középkori részét még homály fedi. De a közelmúlt történetét, az idősek elbeszéléseit is igazolni kellene, miszerint Nagy Imre gyermekkorában a csákányi nagynénjénél járt több alkalommal, vagy még fél évszázaddal korábban Desseffy Arisztidnek, az aradi vértanúnak is volt kapcsolata a faluval. A hagyomány szerint valamikor egy előkelő úr neve volt Csákány, róla kapta nevét a település. A XV. században volt már plébániája, sőt egy másik temploma és ferences kolostora is. A krónika szerint 1532-ben a portyázó törökök megtámadták az akkor még védtelen kolostort, és négy szerzetest megöltek. Az egyre erősödő török beütések miatt elhagyták otthonukat a ferencesek, majd ismét visszatérve Csákány történelmi históriájának legjelentősebb korszakát alapozták meg. 1544 - 1566 között átépítették a kolostort, s a kialakuló vár magja a ferences templom lett, amelyet 10 támpillérrel erősítettek meg. A szentély végénél egy torony állt, melyet megfigyelőhelynek használtak. Belül raktár, sok-sok kis szoba szolgált kaszárnyaként. Magas kerítés vette körül, palánk és körben hatalmas árok övezte, a nyugati
részen pedig bejáró híd vezetett a tornyos várkapuhoz. Az árokrendszert kívülről még egy palánksor erősítette. Ha ma a műemlék jellegű katolikus templomtól - amely
1760-ban a vár alapjaira, a várfalak felhasználásával épült - nyugatra, a távoli szőlőhegy felé nézünk, akkor látjuk a mintegy 600 méter széles, ma is vizenyős mélyedést, amely korábban vízzel telítve nagyszerű védelmet nyújthatott a nyugati dombokról támadók ellen. Ám hiába volt a jól megépített vár, a védekezésre kitűnő terep, ha a hősi harcban elesett szigetvári hősök híre megrémítette a katonákat, akik sorban elszökdöstek, s a közeli szőcsényi és a csákányi vár is védtelen maradt. A felégetett várat még újra megépítették, de 1586-ban \\\"véglegesen\\\", azaz 100 évre török kézre került. A templom alatti sírbolt a plébánia alapjai és környéke a föld mélyében biztosan tanúskodnának és nem csak a település történelmi léptékű múltjáról. A vár nyomát ma semmi sem jelzi.
A község a XVIII. század elején kezdett újraéledni a mai település helyén, Házy Simon birtoklása idején. A Balaton vízszintjének szabályozásával, a XIX. század végén már jó minőségű termőföldek övezték a falut, s ez vonzotta is a földbirtokosokat. A XX. század elején a községhez tartozott Hertelendypuszta, vagy ma használatosabban Andormajor, ami Hertelendy Andoré volt, Léhnerpuszta és Pajzspuszta. Csákány a II. világháború után a környék központi településévé vált, a körjegyzőséghez tartozott Somogyzsitfa és Szőkedencs. Itt alakult meg 1950-ben a régió első termelőszövetkezete; a lakosság a jelenlegi lélekszámnak négyszerese volt. Később a község elvesztette vezető szerepét, a földterületek művelőinek központja és a közigazgatás
irányítása áthelyeződött a szomszédos községekbe. A település külterületének művelhető földterületeit a Somogysámsonhoz és Somogyzsitfához kötődő Marótvölgye Szövetkezet és a nemesvidi Gerlot Bt. gondozza.
Az óvodások és általános iskolások Somogysámson intézményeiben élik napjaikat, az időseknek, betegeknek a somogysámsoni háziorvos írja fel a gyógyszert a heti egyszeri rendelésén, az orvossal érkező védőnő pedig ekkor látogatja meg a családokat. Állatorvos szintén Somogysámsonban érhető el. Művelődési lehetőséget a könyvtár nyújt, a helybéliek közös ünnepe a búcsú, melyet az augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony-napot követő vasárnapon tartanak. Barokk stílusú temploma fafaragású oltáráról nevezetes.
Az önkormányzat bizakodó, és tesz is lépéseket az újításra. A szép, felújított házak, virágos porták sorához illeszkedő parkot tervez a Léhner Fogadóval szemben. A település a Kis-Balaton régió tagja. A természetvédelmi terület, illetve az azt körülvevő sáv, ami tájvédelmi körzet, hamarosan közelebb kerül azzal, hogy megépül a vízminőséget javító védőrendszer keleti része, a Kis-Balaton II. tározó. Ez lehetővé teszi a szennyvízhálózat kiépítését, és a természetet kedvelő turisták újabb csoportjait is vonzza majd a környékre. Csákány tagja a Marcali Kistérségi Társulásnak, a közös munkától a gázprogram gyorsabb megvalósulását reméli. A legfőbb kincs, amely a község bizakodását táplálja, az a községtől délre, Andormajor és Léhnerpuszta között a föld mélyében rejlő meleg víz. A jövő nagy feladata lehet még a hajdani csákányi vár helyszíni régészeti feltárását követő idegenforgalmi zarándokhely kialakítása is.